Schuessler-sók

Olvasási idő 6 percek

A homeopata és az orvos Wilhelm Heinrich Schüßler (1821-1898) 1870 körül fejlesztette ki a róla elnevezett terápiás módszert „Biokémia Dr. Schuessler szerint„, amellyel el akart határolódni Samuel Hahnemann homeopátiás tanításaitól, amelyeket túl bonyolultnak tartott.

Értelmezése szerint a betegségeket a szervezet sejtjeinek ásványi anyag egyensúlyában bekövetkező zavarok okozzák. Ezt a zavart akarta ellensúlyozni 12 „biokémiai funkcionális gyógymódjával“, amelyeket később további 15 „potencírozott“ ásványi sóval egészített ki.

Ugyanakkor kifejlesztett egy ún. „Arcdiagnózis„, mert úgy vélte, hogy a páciensei arcáról le tudja olvasni az ásványi anyaghiányt.

Történelem

Schüßler kísérleti kutatásokat végzett a következő kombinációban

• Mikroszkópos vizsgálatok
  Schuessler kísérleteket végzett a testszövetek és szervek elhamvasztásával, és mikroszkópikusan elemezte a hamumaradványokat.
  Különböző szervetlen sókat azonosított, amelyeket különböző szövetekben talált. Ezek a „szöveti hamuelemzések“ akkoriban az élettani kémiában elterjedt módszer volt.
• Irodalmi tanulmány
  Lenyűgözte a kortárs sejtpatológiai kutatások, különösen a Rudolf Virchow (1821 - 1902, német orvos, patológus, anatómus, antropológus, őstörténész) és Jakob Moleschott (1822 - 1893, holland orvos és fiziológus).
  Biokémiát és sejtfiziológiát tanult, amelyek akkoriban még gyerekcipőben jártak. Az ebből szerzett ismereteket igyekezett ötvözni terápiás gyakorlatával.
• Deduktív következtetés
  Bizonyos ásványi sóknak a különböző szövetekben való előfordulása alapján arra a következtetésre jutott, hogy e sók hiányának működési zavarokhoz kell vezetnie. Ez nem kísérleti bizonyíték volt, hanem inkább egy logikusan levezetett feltételezés.
• Klinikai megfigyelés
  Készítményeit pácienseken tesztelte, és szubjektív javulást dokumentált. Bár ezek az „ágy melletti tesztek“ nem feleltek meg a kontrollált klinikai vizsgálatok szabványainak, ő mégis elmélete megerősítésének tekintette őket.

Ennek eredményeképpen 15 ásványi anyaggal állt elő. Az egyszerűsítés érdekében 12-re csökkentette őket, és négy szempont alapján választotta ki őket:

1. Előfordulás szöveti hamuban
2. Feltételezett élettani jelentőség
3. Szubjektív klinikai tapasztalatok a praxisában
4. Analógiák a patológiából

Érdekes módon az általa törölt három ásványi anyagot utódai (Thomas Feichtinger (*1946-ban Ausztriában, tanár, a Biokémiai Társaság elnöke és képzési vezetője Dr. Schuessler szerint, a szerző) és Susana Niedan-Feichtinger (*1948-ban Argentínában, gyógyszerész, az Adler Pharma Produktion und Vertrieb GmbH alapítója)) később újra hozzáadták, valamint más ásványi anyagokat is.

A képesítések többnyire nem beszélnek orvosilag egészséges nyelvet. Az üzlethez és a kereskedelemhez való kapcsolódás viszont megfontolandó.

Az eredeti ásványok kísérleti kiválasztásán kívül a 13-27. ásványokat pusztán önkényesen választották ki a következő szempontok alapján

• Anekdotikus jelentések a terepről
• Az egyes terapeuták szubjektív megfigyelései
• Elméleti megfontolások empirikus vizsgálat nélkül

hozzáadva. Sem biokémiailag racionális okok, mint amilyeneket Schüßler a hamuelemzései alapján tudott felmutatni, sem érthető szisztematika nem áll rendelkezésre.

A tizenkét eredeti Bázissók, Schuessler szerint a hamvaiból származó ásványi anyagok többek között a következők

1. Kalcium fluoratum (kalcium-fluorid) - D12
2. Kalcium phosphoricum (kalcium-foszfát) - D6
3. Ferrum phosphoricum (vas-foszfát) - D12
4. Kálium chloratum (kálium-klorid) - D6
5. Kálium phosphoricum (kálium-foszfát) - D6
6. Kálium sulphuricum (kálium-szulfát) - D6
7. Magnézium phosphoricum (magnézium-foszfát) - D6
8. Nátrium chloratum (nátrium-klorid) - D6
9. Nátrium phosphoricum (nátrium-foszfát) - D6
10. Nátrium sulphuricum (nátrium-szulfát) - D6
11. Silicea (szilícium-dioxid) - D12
12. Calcium sulphuricum (kalcium-szulfát) - D6

amelyeket a test meghatározott funkcióihoz rendelt.

A cselekvés elméleti elve Schuessler szerint

Ásványi anyagainak hatásáról szóló elmélete azon a feltételezésen alapul, hogy a hígított és potencírozott ásványi sók jobban felszívódnak a sejtekből, mint a hígítatlan ásványi anyagok.
A potencírozás nagyobb „biológiai hozzáférhetőséget“ biztosít az ásványi anyagoknak.

A Schuessler szerinti biokémiai terápia a homeopátiával analóg módon azt állítja, hogy az ásványi sók legkisebb mennyisége is elegendő a megzavart sejtfunkciók szabályozásához.
Szemben a homeopátiával, amely a hasonlóság/hasonlóság elvén alapul. Hasonlítási elv Schüßler a sókban fiziológiai szabályozószereket látott, amelyek célja a tényleges hiány kompenzálása.

Tényleges hatóanyag-koncentráció

Ez a tudományos kritika döntő pontja: a D6-os potenciálással az eredeti ásványi anyag 1:1 000 000, a D12-vel pedig még 1:1 000 000 000 000 000 000 hígul. A 7. számú Schuessler-só tabletta (Magnézium phosphoricum) D6-os hatáserősségben körülbelül 0,000001 gramm magnézium-foszfátot tartalmaz.

Egy felnőtt napi magnéziumszükséglete körülbelül 300-400 milligramm.

Ahhoz, hogy ezt a szükségletet a 7. számú D6-os Schuessler-sóval fedezni lehessen, több százezer tablettát kellene bevenni, amiből arra lehet következtetni, hogy a Schuessler-sókban található ásványi anyagok mennyisége táplálkozásfiziológiai szempontból elhanyagolható.

A tabletták hordozóanyaga főként tejcukorból (laktózból) vagy alternatívaként búzakeményítőből áll.

Tudományos bizonyítékok és klinikai vizsgálatok

Sok növényi gyógyszerrel ellentétben (Fitofarmakonok), alig van jó minőségű klinikai tanulmány a hatékonyságukról.

A Schuessler-sókról egyetlen randomizált, placebokontrollált, kettős vak vizsgálat sem készült. Klinikai vizsgálatokat sem végeztek (2024-ig) (Forrás_1 / Source_2).

Bár az egyértelmű tudományos bizonyítékok hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Schuessler-sóknak nincs hatásuk, azt jelenti, hogy egy ilyen hatás még nem bizonyított, és hogy a hatóanyagok minimális koncentrációja miatt farmakológiai szempontból nem várható konkrét biokémiai hatás.

A szubjektív hatások magyarázó megközelítései

Most a Schuessler-sók „lelkes támogatói“ felteszik maguknak a jogos kérdést: „Akkor miért segítenek?“.“

A következő pontokat kell figyelembe venni:

• Placebo hatás
  A terápiába vetett várakozás és bizalom bizonyíthatóan fiziológiai változásokat idézhet elő. A placebohatás különösen kifejezett a fájdalom, a hangulatzavarok és a funkcionális panaszok esetében - pontosan azokon a területeken, ahol a Schuessler-sókat gyakran alkalmazzák.
• Önkorlátozó betegségek
  Sok panasz, amelyre a Schuessler-sókat használják (enyhe megfázás, átmeneti feszültség, stressz tünetei) magától, kezelés nélkül is elmúlik. A bevétel és a javulás időbeli egybeesését ilyenkor ok-okozati összefüggésként értelmezik.
• Figyelem és rituálék
  A rendszeres bevitel, a saját egészségre való összpontosítás és esetleg egy terapeuta által nyújtott tanácsadás önmagában is pozitív hatással lehet.
• Folyadékbevitel
  Az ajánlott bőséges vízbevitel segíthet bizonyos panaszok (fejfájás, fáradtság) esetén.

Mellékhatások és kockázatok

A Schuessler-sók a hatóanyagok minimális koncentrációja miatt kevés mellékhatással rendelkeznek. Mindazonáltal a következő pontokat meg kell jegyezni:

• Közvetlen mellékhatások
  A hordozóanyagok az érzékeny emberek számára problémákat okozhatnak. A laktózérzékenyek emésztési problémákkal reagálhatnak a laktóztablettákra. A gluténérzékenység a búzakeményítőt tartalmazó készítmények esetében lehet releváns.
• Közvetett kockázatok
  Az igazi veszély abban rejlik, hogy a bizonyítékokon alapuló terápiákat Schuessler-sókkal helyettesítjük. Ha a súlyos betegségeket kizárólag Schuessler-sókkal kezelik, az a terápia késedelméhez és romlásához vezethet. A vashiányt nem lehet Ferrum phosphoricum D12-vel, a magnéziumhiányt nem lehet Magnesium phosphoricum D6-tal orvosolni.
• Téves diagnózisok
  Az arcdiagnózis, amellyel a Schuessler-terapeuták állításuk szerint felismerik az ásványi anyaghiányt, tudományosan nem igazolt. Téves megítéléshez vezethet, és elfedheti a tényleges betegségeket.
• Hamis biztonság
  A Schuessler-sók szedése azt az érzést keltheti az érintettekben, hogy tesznek valamit az egészségükért, miközben a ténylegesen szükséges intézkedéseket (étrendi változtatások, orvosi kezelés, életmódváltás) nem teszik meg.

Esettanulmányok a gyakorlatból

• Vádligörcsök
  Egy 52 éves nő arról számolt be, hogy évek óta szenvedett éjszakai vádligörcsöktől. Egy gyógyszerész ajánlására a 7. számú Schuessler-sót (magnézium phosphoricum) szedte, és jelentős javulást tapasztalt.
  A tablettákat azonban sok vízzel együtt vette be, és általában növelte az ivott mennyiséget. Tudatosabban odafigyelt a magnéziumban gazdag étrendre is.
  A javulás tehát a jobb folyadékbevitellel és a diéta megváltoztatásával is magyarázható, különösen mivel a Schuessler-só hatóanyag mennyisége farmakológiailag irreleváns volt.
• Hideg
  Egy 35 éves férfi a megfázás első jeleire Ferrum phosphoricum D12-t (3. számú Schuessler-só) szedett, amelyet gyulladások „elsősegély-gyógyszereként“ tartanak számon.
  A megfázás enyhe volt, és néhány nap múlva elmúlt.
  A legtöbb vírusfertőzés azonban egészséges felnőtteknél komplikációk nélkül, kezelés nélkül is lezajlik, ami nem teszi lehetővé a közvetlen kapcsolat megállapítását a bevitellel.
• Csontritkulás
  Problémás helyzet állt elő egy 68 éves nővel, aki csontfájdalmai miatt orvosi segítség helyett kalcium phosphoricumot (Schuessler 2. számú só) szedett.
  Csak akkor diagnosztizálták nála az előrehaladott csontritkulást, amikor elesett és eltört egy csigolyája. Itt a Schuessler-sókra való hagyatkozás veszélyes késedelemhez vezetett a kezelésben.

Kereskedelmi hasznosítás

Schuessler egyszerű és olcsó gyógyító rendszere, a mintegy 1000 homeopátiás szer mindössze 12 sóra való csökkentése a laikusok számára is elérhetővé tette a terápiát. Az immár mindenki számára elérhető „népi gyógyászat“ feleslegessé tette a fárasztó orvoslátogatásokat. Az ugyancsak egyszerű arcdiagnosztika szintén fellendítette az eladásokat.

Dr. Willmar Schwabe gyógyszerész 1873-ban ismerte fel először a Schuessler-sókban rejlő lehetőségeket, és „Schuessler szerinti gyógyszertárat“ kínált, amelyet Schuessler szigorú előírásai szerint gyártott. Még használati utasítást is mellékelt.

Ma négy vállalat forgalmazza a Schuessler-sókat:

• DHU (Német Gyógyítók Szövetsége)
• Homeopátiás laboratórium Alexander Pflüger GmbH & Co. KG
• Adler Pharma, Ausztria
• orthim GmbH & Co. KG

Kritikai vita

A Schuessler-sók értékelése több szinten is differenciált szemléletet igényel:

Tudományos perspektíva

Tudományos szempontból a Schuessler-sók hatékonysága nem hihető. Az az alapfeltevés, hogy az erősen hígított ásványi anyagok jobban felszívódnak, mint a normál élelmiszer-összetevők, ellentmond a biokémia és a farmakológia megállapításainak.
A klinikai vizsgálatok nem tudtak semmilyen konkrét hatást kimutatni.
Az elméleti alap - Schüßler 19. századi sejtbiokémiája - mai szemmel nézve elavult.

Kulturális és pszichoszociális dimenzió

A Schuessler-sók részei az öngyógyítás kultúrájának, amely egyre fontosabbá válik az emberek számára: A személyes felelősség az egészségükért, a szelíd terápiák iránti vágy és a hagyományos orvoslás alternatíváinak igénye.
Ezek a szempontok tiszteletet érdemelnek, még akkor is, ha a feltételezett hatásmechanizmus nem érvényesül.

Etikai kérdések

Kritikus egy olyan termék kereskedelmi forgalomba hozatala, amelynek hatékonysága nem bizonyított. A gyógyszertárak és a gyártók milliókat érő piacból profitálnak, miközben a fogyasztók olyan termékért fizetnek, amely végül nem tartalmaz hatóanyagokat.
A tényleges összetevőkre, a minimális hatóanyag-koncentrációra és az indikációkra vonatkozó információk hiánya - a jogi követelményekből adódóan - problémás az önrendelkező beteg számára.

Összehasonlítás az étrend-kiegészítőkkel

Ha valóban ásványianyag-hiányról van szó, akkor a szokásos étrend-kiegészítők vagy az étrend célzott megváltoztatása lenne az ésszerűbb választás. Egy 300 mg hatóanyagot tartalmazó magnéziumtabletta gyakran kevesebbe kerül, mint egy tubus Schuessler-só elhanyagolható ásványianyag-tartalommal.

Integráció az egészségügyi rendszerbe

Problémássá válik, amikor a Schuessler-sókat a szükséges orvosi kezelések helyettesítésére propagálják.
Kiegészítő intézkedésként, placebo értelemben ártalmatlanok lehetnek enyhe hangulatzavarok esetén, feltéve, hogy a beteg tájékoztatást kap a tényleges összetevőkről, és nem esik kísértésbe, hogy lemondjon az esetlegesen javallott hatékony terápiákról.