Ugrás a tartalomra

Isten egy ünneprontó?

Olvasási idő 8 percek

Frissítve - február 9, 2025

Amikor néhány keresztényt látunk komoly gyászban járkálni, könnyen azt gondolhatnánk, hogy Isten bizonyára ünneprontó.

Szerencsére vannak olyanok is, akik valóban örülnek a találkozásnak.

Isten ünneprontó vagy sem?

A mindennapi élet elég stresszes, legalábbis sokunk számára. Ezért örülünk, amikor vége a munkanapnak, a gyerekek ágyba bújnak, és a nap folyamán először fellélegezhetünk. Még jobb, amikor végre elérkezik a hétvége, és pihenhetsz egy kicsit a családoddal, vagy hódolhatsz néhány órára a hobbidnak, miközben a gyerekek a barátaid gyerekeivel játszanak. Vagy amikor lefekvés előtt szánsz néhány percet arra, hogy egyszerűen csak bámuld a csillagos eget, beleszagolj a kertben a fenyőfák illatába, vagy esetleg figyeld a háziállataidat, ahogy egymással interakcióba lépnek, játszanak, ápolnak, ugratnak, kergetőznek stb....

Ezek az időkiesések segítenek erőt gyűjteni a mindennapi feladatokhoz, elkerülni a kiégést, megelőzni, hogy szervezetünk a kimerültség miatt meghúzza a vészféket, megbetegedjen, vagy akár egy szívinfarktussal hosszabb időre kivonjon minket a forgalomból.

Néha-néha azon kaphatod magad, hogy a feltöltődés igazán csendes és boldog pillanataiban elgondolkodsz: "Nem kellene inkább ezt vagy azt csinálnom, ahelyett, hogy itt lyukakat bámulok a levegőben?", vagy "Jól teszem, hogy itt élvezem a hobbimat?".

Mit mond a Biblia?

Valószínűleg mindenki hallotta már a mondást: "Ora et labora!", ami azt jelenti: "Imádkozz és dolgozz!". A keresztény élet vezérmotívuma, amely a késő középkorban alakult ki, hogy összefoglalja a bencés életmódot. A külvilágtól viszonylag elszigetelt szerzetesi élet a munkára és az imádságra korlátozódott, ezért a szabadidőt bibliaolvasással kellett kitölteni, hogy megelőzzék a "tétlenséget", ahogy Nursiai Benedek írta: "A tétlenség a lélek ellensége".

Nos, ha Ádám és Éva hallgatott volna Isten szavára, és nem hitt volna a Sátán, az ellenfél suttogásának, akkor ma is a paradicsomban élhetnénk, és a "munka" szó valószínűleg ismeretlen maradt volna számunkra.

Sajnos a dolgok másképp alakultak, és nekünk munkával kell megélnünk. Ezt már eléggé belénk ivódott az életünkbe.

A gyakorló keresztények azzal is tisztában vannak, hogy napi kapcsolatban kell lennünk Istennel, hogy megtapasztalhassuk tanácsát, hogy Őt akarja, hogy mindenről kérdezzük, ami gondot okoz nekünk, hogy többet akar adni, mint amire szükségünk van.

Imádkozz és dolgozz ezért nem maradhatott volna kérdés. De mi a helyzet a munka, a házimunka, a gyermekgondozás és még sok minden más alól kivett idővel? Vajon a Biblia erre a témára is választ ad nekünk?

Aki ismeri Istent, az helyesen feltételezi, hogy Isten a Bibliában is állást foglalt ebben a kérdésben, de istentiszteleteken, bibliatanulmányokon vagy egyéb rendezvényeken csak nagyon ritkán hallani erről valamit.

Kezdjünk tehát keresésbe, és idézzünk két bibliai szakaszt példaként:

1 Korinthus 10, 31 azt mondja "Tehát bármit esztek, isztok vagy tesztek, tegyétek mindezt Isten tiszteletére.

    és ezzel kifejezi a kereszténység egyik központi attitűdjét, nevezetesen azt, hogy egész életünket - még a mindennapi, látszólag banális tevékenységekben is, mint például az evés és ivás - Istenre összpontosítsuk, és ezáltal tiszteljük őt.

    Minden cselekedetnek végső soron egy Istennek tetsző élet része kell, hogy legyen. A "friss" cselekedetekre való felhívás úgy is felfogható, mint olyan szolgálat, amely Istent tiszteli és másokon segít.

    Prédikátor 9:10 tanácsolja "Bármi jön eléd, amit meg kell tenned, tedd frissen.

    és felhívás a lendületre, felelősségtudatra és Joie de vivre - világi és szellemi kérdésekben egyaránt.

    Joie de vivre Isten ajándéka, amely a hit, a hála, a remény és az életünk Istenre összpontosítása révén jön létre. Nem múlandó, hanem mélyen gyökerező, és a nehéz időkben is átvisz bennünket. Az életöröm azt jelenti, hogy az életet a maga teljességében Isten művének ismerjük el, és hálával, békével és bizalommal élvezzük.

    A bibliai életöröm elemei például a következők

    Közösség Istennel:

    Az igazi öröm az Istennel való kapcsolatból fakad. A zsoltáros azt mondja Zsoltárok 16:11: "Megmutatod nekem az élet útját. A te jelenlétedben öröm és gyönyör teljessége van a te jobbodon örökké."
    Maga Isten az élet örömének forrása.

    Hála:

    Joie de vivre Isten áldásainak felismeréséből és megbecsüléséből fakad. Pál felszólít: 1. Thesszalonika 5:16-18 erre: "Örüljetek mindenkor, imádkozzatok szüntelen, legyetek hálásak mindenben, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban a ti számotokra."

    Béke és bizalom:

    Az öröm akkor növekszik, amikor bízol Istenben és megtapasztalod az ő békéjét. Jézus azt mondja János 15:11
    "Azért mondtam ezeket nektek, hogy az én örömöm megmaradjon bennetek, és a ti örömötök teljes legyen."

    Szolgálat és közösség:

    Az öröm abból is fakad, hogy szolgálunk másokat és közösségben élünk. Pál írja a Róma 12:15 "Örüljetek azokkal, akik örülnek, és sírjatok azokkal, akik sírnak." Az örömök és bánatok megosztása másokkal gazdagítja az életet.

    Remény az örökkévalóságra:

    A keresztény ember öröme elválaszthatatlanul kapcsolódik az örök élet reményéhez (Róma 14:17):
    "Mert az Isten országa nem étel és ital, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben".

    Függetlenség a körülményektől:

    Joie de vivre nem kötődik külső jóléthez vagy sikerhez. Pál azt mondja a börtönből Filippi 4:4: "Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!"

    Ezért abban különbözik a tisztán evilági vagy felszínes örömtől, hogy független a külső körülményektől.

    Ha tehát szabad örülnünk, sőt kell(!), akkor ezt úgy kell tennünk, hogy hálásan elfogadjuk Isten örömajándékát, és nem engedjük, hogy az ellenfél bűntudatot keltsen bennünk, és elrontsa ezt az isteni ajándékot.

    Istennek az az érdeke, hogy elégedett, boldog, örömteli emberek legyünk, és így ragyogó mosollyal hozzuk el jóságát és szeretetét a világba. Ezért ad nekünk lehetőségeket a kikapcsolódásra, legyen az zenélés, festés, fényképezés, állatokkal és növényekkel való kapcsolat. Ha kiegyensúlyozottak vagyunk, akkor teljesíteni tudjuk a ránk bízott feladatokat, mert egészségesek vagyunk, és van erőnk mindehhez anélkül, hogy túlhajszolnánk magunkat és kibillentenénk egészségünket.

    Isten tehát semmiképpen sem ünneprontó, sőt, egyértelműen arra hív minket, hogy örüljünk az életnek! Nem kell különösebben hangsúlyozni azt a tényt, hogy a számunkra örömöt nyújtó lehetőségek kiválasztásában olyanokra korlátozzuk magunkat, amelyek nem egyeztethetők össze az Ő értékeivel ...

    Egy példa az életemből

    A gimnáziumi éveim alatt gyakran volt bennem sok frusztráció, amit zongorázással vezettem le magamról. Tulajdonképpen adott darabokat kellett(!) gyakorolnom. És éppen ez a gyakorlás, függetlenül attól, hogy erre vagy az iskolára készült, mindent tönkretett bennem.
    "A fiúnak jobb legyen, mint nekünk, szülőknek" nemes indíték lehet, de nemcsak a kitűzött célt téveszti el, különösen, ha az nem felel meg - legalábbis megközelítőleg - a gyermek érdekeinek, hanem valószínűleg a gyermek jövőjét is nagyon megnehezíti.

    A szomszédok a tömbházban mindig nagyon lelkesek voltak, és gyakran megkérdezték anyámat, hogy milyen darabról van szó, de ezek mind improvizációk voltak, amelyek egyszerűen a belső állapotomat tükrözték. Néha mollban, néha dúrban szóltak, és néha a két hangnemet keverték.

    A zenélés - szabadon - egyfajta kiút volt számomra, hogy jobban megbirkózzak a stressz-szintemmel. Miután az improvizációkkal hozzájárultam a szomszédok öröméhez, még jót is tettem e tekintetben. De akkoriban ezt nem vettem észre, és nem is gondoltam rá. Csak az volt biztos, hogy ez a zenélés nem állt anyám érdekében, még ha nem is tudta, hogy nem játszom a darabokat, amiket gyakoroltam.

    Felmerülhet a kérdés, hogy ez a játék Isten javára vált-e. Ha a fenti bibliai idézeteket nézem, feltételezem, hogy Isten bólogat rám, mert ez idő alatt jót tettem az egészségemnek, visszanyertem az egyensúlyomat, és a játék másoknak is örömet okozott.

    Exkurzus - Erkölcstelen ajánlat

    Képzelje el, hogy egy baráti társasággal van, és egy hétvégét terveztek egy nyaralóban. A sok szórakozás, a jó ételek és a társasági esték kilátása mindenkit várakozással tölt el. A csoportban vannak olyanok is, akik nagyon hívőek és ragaszkodnak vallási elveikhez. Az este előrehaladtával azonban vita kezd kialakulni.

    A terv

    Péntek este. A csoport beleegyezett, hogy a vacsora után egy kis partit szervez. A barátok egy része a késő éjszakába nyúló bulizás mellett van, zenével, tánccal és egy kis alkohollal. Mások, mint te is, nem különösebben vallásosak, de jó érzésed van, hogy a túlzott alkoholfogyasztás és a hosszú, késő éjszakába nyúló buli nem feltétlenül a legjobb döntés, különösen, ha másnap sokat akarsz csinálni.

    Egy hívő barát, nevezzük őt Dávidnak, bekapcsolódik a beszélgetésbe. Azt mondja: "Az az érzésem, hogy Isten világos utat mutat nekünk az élethez. A túl sok bulizás, a túl sok ivás nem vezet semmi jóra. Isten azt akarja, hogy figyeljünk oda magunkra és a testünkre".
    Dávid nem olyan ember, aki alapvetően ellenzi a szórakozást, de számára van egy határ, amelyet nem akar átlépni, ha az sértheti Isten értékeit, amelyeket vallási meggyőződése részeként szintén védendőnek tart.

    A reakció

    A többi barátja közül néhányan megértéssel reagálnak, mások viszont inkább elutasítóan. Az egyik barát, aki sokkal lazábban áll a vallási témákhoz, azt mondja: "Ugyan már, Dávid, nem olyan rossz ez. Ez csak egy kis szórakozás. Ünnepelhetünk anélkül, hogy tönkretennénk magunkat. És különben is, Isten nem fog haragudni ránk, ha egy kicsit túlzásba visszük, ugye?". Egy másik, aki magát inkább agnosztikusnak mondja, közbeszól: "Ki tudja, mit gondol Isten? Nem hiszem, hogy érdekelné valami olyan, mint a mi bulizunk".

    Ezen a ponton Dávid kényelmetlenül érzi magát, és azt mondja: "Szerintem fontos, hogy tiszteljük magunkat, és mértékkel éljünk. És ez számomra azt jelenti, hogy ragaszkodom az elveimhez, amikor a szórakozásról és a szabadidő eltöltéséről van szó." Csendben csatlakozik a körhöz, de tudtára adja, hogy ő másképp szervezi a szórakozását.

    A döntés

    Némi huzavona után a csoport úgy dönt, hogy visszafogják az ünneplést, ami azt jelenti, hogy nem lesz túlzott bulizás késő éjszakáig, és nem lesz túlzott alkoholfogyasztás. Néhányan csalódottak, de a többiek végül tiszteletben tartják David kívánságát és meggyőződését. Megállapodnak abban, hogy az éjszakát kisebb csoportban, nagy zaj és túlzott alkoholfogyasztás nélkül töltik.

    De a kérdés továbbra is fennáll: Isten ebben az esetben ünneprontó?

    Dávid számára Isten nem korlátozás, hanem inkább útmutató. Nem úgy tekint Istenre, mint egy kényeztetőre, hanem mint valakire, aki utat mutat egy teljesebb, tiszteletteljesebb élethez. Számára ez azt jelenti, hogy mindenben mértékletesnek kell lennie. Megérti, hogy a szórakozás és az élvezet fontos, de úgy véli, hogy ezeknek a dolgoknak nem kell ellentétben állniuk a jó és erkölcsös élettel.

    A többi barát esetében a dolgok egy kicsit másképp néznek ki. Úgy érzik, hogy Dávid meggyőződései korlátozzák őket a szórakozás iránti közvetlen vágyukban, és elgondolkodnak azon, hogy vajon Isten ebben az esetben tényleg ünneprontó-e. Úgy vélik, hogy az életet is élvezni kell, és megkérdőjelezik, hogy tényleg olyan nagy baj-e, ha az ember időnként átlépi a saját határait.

    Az utólagos megbeszélés

    Másnap reggel a hangulat kicsit nyugodtabb. A buli csendesebb volt, mint eredetileg terveztük, de jót beszélgettünk, és mindenki képes volt tisztelni a másikat.

    Néhány barátunk rájött, hogy jót tesz nekik, ha korán lefekszenek, hogy másnap kipihenjék magukat. Hálásak voltak Dávidnak, amiért elgondolkodtatta őket, még ha eleinte nem is értettek egyet.

    Dávid elégedettnek érzi magát, mert nemcsak az elveit tartotta meg, hanem a csoportban való befolyása révén egy kicsit hozzájárult a tiszteletteljesebb együttéléshez is. Számára ebben az esetben nem Isten az elrontó, hanem az, aki segít neki olyan döntéseket hozni, amelyek hosszú távon jobb élethez vezetnek.

    Következtetés

    A példa azt mutatja be, hogy a "Vajon Isten egy ünneprontó?" kérdés hogyan értelmezhető különböző módon a hétköznapi kontextusban. Az egyik személy számára úgy tűnhet, mintha Isten elrontaná a szórakozásukat azzal, hogy erkölcsi határokat szab. Mások számára azonban Isten egy olyan útmutató, aki segít olyan döntéseket hozni, amelyek hosszú távon jót tesznek neked és embertársaidnak.

    Ebben az esetben nem a szórakozás megtiltásáról van szó, hanem a mértékletességről és arról, hogy átgondolja, hogyan szervezi az életét. Arról van szó, hogy felismerjük, hogy a szórakozás szabadsága kéz a kézben járhat a felelősséggel és az odafigyeléssel.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    hu_HUHungarian