Tartalomjegyzék
Őszinte vagy-e önmagadhoz - ezt a kérdést nem minden nap teszik fel, pedig indokolt, mert az őszinteség önmagadban és önmagaddal kezdődik, ha azt akarod, hogy másokkal is őszinte legyél.
Az őszinteséget az emberi kapcsolatok egyik legfontosabb erényének tartják. Míg másokkal gyakran könnyebb őszintének lenni, felmerül a kérdés, hogy vajon önmagunkkal szemben valóban őszinték vagyunk-e.
Az önbecsapás, az elfojtás vagy a gondolatok elhallgatása ahhoz vezethet, hogy nem ismerjük fel vagy nem fogadjuk el valódi indítékainkat, hibáinkat vagy félelmeinket. Pedig csak az élhet igazán teljes életet, aki őszinte önmagához.
A Biblia értékes betekintést nyújt abba, hogy miért olyan fontos az önigazság, és milyen következményei vannak a becstelenségnek.
A pszichológia is intenzíven vizsgálja, hogyan működik a túl gyakran gyakorolt önbecsapás, és hogyan befolyásolja a személyes jólétet.
Őszinteség - önmagaddal szemben
Őszintének lenni önmagunkkal valóban kihívás! Sokan hajlamosak magukat jobb színben látni, vagy elfojtani a kényelmetlen igazságokat. Ez a következményektől való félelem, a büszkeség vagy a torz önkép miatt történik.
A Biblia figyelmeztet a Jeremiás 17:9 „A szív rendkívül álnok és rosszindulatú, ki tudja azt kiismerni?", és ugyanakkor segítségért kiált, mintegy "ki tudja azt kiismerni?".„
Ön és mások gyakran szánalmasan elbuknak ezen a téren, még a pszichológusok és pszichiáterek is. Ezért az egyetlen, aki itt segíthet, az Isten. Így szól a Zsoltárok 139:23-24 „Vizsgálj meg engem, Istenem, és ismerd meg szívemet; vizsgálj meg engem, és tudd meg, mit akarok; és nézd meg, hogy a gonosz úton járok-e, és vezess engem az örökkévaló útra.„
A pszichológia régóta kimutatta, hogy az emberek gyakran használnak kognitív torzításokat, hogy jobb színben tüntessék fel magukat, vagy hogy elkerüljék a kellemetlen valóságot.
Az úgynevezett Megerősítési hiba (Megerősítési torzítás) azt a tendenciát írja le, hogy az ember csak olyan információkat fogad el, amelyek a saját álláspontját támasztják alá, miközben figyelmen kívül hagyja az ellentmondó tényeket.
Az elfojtás egy másik védekezési mechanizmus, amelynek során a stresszes gondolatokat vagy emlékeket elnyomjuk a tudatból, hogy elkerüljük az érzelmi fájdalmat.
Önbecsapás és következményei
Ha nem vagyunk őszinték magunkkal, annak hosszú távú negatív hatásai lehetnek. Megakadályozza a személyes növekedést, gátolja a kapcsolatokat, és akár lelki vaksághoz is vezethet. Már a 1 János 1:8 olvasható "Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, akkor becsapjuk magunkat, és nincs bennünk az igazság.„
Az önbecsapás ténye már Példabeszédek 16:2 "Az embernek minden útja tiszta az ő szemében, de az Úr megvizsgálja a lelkeket.". Ha Isten nem létezne mint vizsgáló hatóság, az ember sütkérezne önigazságában ...
A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy a krónikus önbecsapás fokozott stresszhez, belső zavarokhoz, sőt olyan mentális betegségekhez is vezethet, mint a szorongásos zavarok vagy a depresszió. Az önmaguknak hazudó emberek gyakran tapasztalnak kognitív disszonanciát, egy kellemetlen érzést, amely akkor keletkezik, amikor a gondolatok, a hiedelmek és a tettek nem egyeznek. Mert legbelül mindenki tudja, hogy becsapja önmagát, és hogy a látszat nem felel meg a valóságnak.
Az őszinte önreflexióhoz vezető utak
Hogyan tanulhatunk meg őszintébbek lenni önmagunkkal? A Biblia néhány hasznos alapelvvel látja el az embereket.
Isten szava önmagunk tévedhetetlen tükre. Zsidókhoz írt levél 4:12 útmutatást ad nekünk, hogy felismerjük valódi szándékainkat, és ne csapjuk be magunkat: "Mert az Isten igéje élő és tevékeny és élesebb minden kétélű kardnál, és addig hatol, amíg szétválasztja a lelket és a szellemet, a csontot és a csontot, és a szív gondolatainak és magatartásának bírája.„
Az alázat segít őszintének lenni, reálisan látni önmagunkat, ami a növekedés előfeltétele, mint pl. Jakab 4:10 megerősítette "Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket..“.
Példabeszédek 27:17 további segítséget nyújt "A vas élesíti a vasat; hasonlóképpen az egyik ember élesíti a másikat.", és azt tanácsolja, hogy a torz önkép korrigálása és a vakfoltok felismerése érdekében harmadik felek őszinte visszajelzései segítségével önreflexiót folytassunk.
Exkurzus - A beteljesületlen álom
Elkötelezett fiatal nő, aki már korán tudta, hogy művész akar lenni, hiszen már gyermekkorában is imádott festeni és rajzolni, és tanárai is felismerték nagy tehetségét. Ahogy azonban idősebb lett, kételkedni kezdett álmában. Szülei azt tanácsolták neki, hogy válasszon egy "biztonságos" szakmát, barátai kinevetették a művészettel való pénzkeresés gondolatát, így végül úgy döntött, hogy üzleti adminisztrációt tanul.
Teltek az évek, és egy nagyvállalatnál dolgozott. Jól keresett, biztonságban és presztízsben volt, de belül üresnek érezte magát. Minden reggel vonakodva ment be az irodába, minden nap egyformának tűnt, és egyre inkább feltette magának a kérdést, hogy vajon tényleg ezt az életet akarja-e élni. De meggyőzte magát - eleinte sikeresen -, hogy boldognak kell lennie. Végül is megvolt mindene, amire csak vágyhatott: állandó munkahely, jó fizetés, kollégák, akik tisztelték, évente több szabadság - kinek van ilyen?
De Lisa legbelül tudta, hogy nem volt őszinte önmagához. Elnyomta a kreativitás iránti vágyát, és kereste a figyelemelterelést. Ebben segítettek neki a hosszú munkaórák, a vásárlás és az esti maratoni sorozatok. Azt mondta magának, hogy elégedetlensége csak egy fázis, egyszerűen csak hálásabbnak kell lennie. De a belső üresség érzése megmaradt.
Egy nap beszélgetett egy régi iskolai barátjával, aki megvalósította álmát, és fotósként dolgozott. A barátja megkérdezte: "Tényleg boldog vagy? Vagy csak mondogatod magadnak, hogy boldog vagy?". Ezek a szavak szíven ütötték. Először fordult elő, hogy nem tudott többé kitérni előlük. Rájött, hogy éveken át hazudott magának, mert félt a bizonytalanságtól, a változástól, mások ítéletétől.
Pontosan ezt a helyzetet írja le a zsoltáros a következő versben Zsoltárok 139:23-24 „Vizsgálj meg engem, Istenem, és ismerd meg szívemet; vizsgálj meg engem, és tudd meg, mit akarok; és nézd meg, hogy a gonosz úton járok-e, és vezess engem az örökkévaló útra.„
Most kezdett őszintén foglalkozni az érzéseivel. Feltette magának a kérdést: Mit tennék, ha nem félnék? Hosszas gondolkodás és sok ima után úgy döntött, hogy részt vesz egy festő tanfolyamon, persze ... csak hobbiból - legalábbis eleinte így gondolta. De minden egyes festett képpel érezte, hogy visszatér a régi szenvedélye.
Egy évvel később vállalta a kockázatot, hogy részmunkaidős állást váltott, és mellékállásban művészeti alkotásokat árult. Nem volt könnyű, és néha kétségek gyötörték. De most már tudta: ha őszinte vagy magadhoz, az nem jelenti azt, hogy az út könnyű, de teljes szívvel járhatod.
Következtetés
Az önmagunkkal való őszinteség egy életre szóló kihívás, de egyben a lelki növekedés, a személyes integritás és az igazi elégedettség szükséges előfeltétele is.
A Biblia arra bátorít minket, hogy vizsgáljuk meg szívünket Isten előtt, és fogadjuk el az igazságot, még akkor is, ha az kényelmetlen. Azok, akik őszintén élnek, megtapasztalják az igazi szabadságot, mert Jézus azt mondja a következőben János 8:32 „és fel fogjátok ismerni az igazságot, és az igazság megszabadít titeket!„
Végső soron az önmagunkkal való őszinteség a kulcsa a hiteles és Istennek tetsző életnek. A reális önkép elengedhetetlen a mentális egészséghez és a belső elégedettséghez. Aki szembenéz az igazsággal, tudatosabban tud cselekedni, tovább fejlődni és növekedni mind lelkileg, mind szellemileg.