Isten helyettesítője

Olvasási idő 6 percek

Miért keresnek az emberek Isten helyettesítőt?

Az emberiség történelme során az emberek mindig is kerestek egy felsőbb hatalmat. A vallások, filozófiák és világnézetek a biztonság, az eligazodás és az értelem iránti mélységes szükségletből fakadnak. A modern társadalomban azonban sokan tudatosan vagy öntudatlanul eltávolodnak Istentől, és más dolgokkal helyettesítik őt.

A következőkben megvizsgáljuk mind az Isten helyettesítőjének keresésének okait, mind az ilyen helyettesítő megoldások következményeit.

Isten mint egzisztenciális alap

Miért hisznek az emberek Istenben?

• Az Istenbe vetett hit magasabb értelmet, stabilitást és végső igazságot ad az életnek.
• A vallások etikai iránymutatásokat kínálnak a jó élethez.
• A hit reményt ad a halálon túl, és megmagyarázza a megmagyarázhatatlant.
• A hit megteremti az összetartozás és az identitás érzését.

Az ember Istennek teremtetett, és vágyik rá. Nélküle belső üresség marad, vagy ahogy a zsoltáros fogalmazza meg a Zsoltárok 42:2 fejezi ki: "Ahogyan a szarvas vágyik a vízpatakok után, úgy vágyik a lelkem utánad, Istenem!"

Isten és helyetteseinek elutasítása

Miért cserélgetik az emberek Istent?

A modern társadalmak egyre inkább szekularizálódnak, azaz a valláshoz való kötődés egyre inkább meglazul vagy feloldódik, és az életmóddal kapcsolatos kérdések ehelyett az emberi ész birodalmába kerülnek. Sokan keresik Isten alternatíváit, mert:

1. A tudományos fejlődés megkérdőjelezi a teremtő Isten szükségességét.
2. Az individualizmus az önrendelkezést az Istentől való függés fölé helyezi.
3. A technológiai fejlődés azt az illúziót kelti, hogy az emberek mindent maguk irányíthatnak.

Az ember hajlamos Istent valami mással helyettesíteni, ami képzelete szerint beteljesedést ad neki, még ha csak rövid távon is. Ez a rövidtávúság azonban oda vezet, hogy egyre több és több, egyre gyorsabb és gyorsabb, egyre magasabbra és magasabbra kerül az ember célja, vagy ahogyan Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében (Róma 1:25) "Isten igazságát hazugságra cserélték, és a teremtményt imádták a Teremtő helyett".

Mivel helyettesítik az emberek Istent?

Az emberek számára az anyagiasság és a fogyasztás, a pénz és a vagyon, a siker és a luxus válik a legfontosabbá. A gazdagság hajszolása felváltja az Isten keresését, ami rövid távú kielégülést, de hosszú távon értelmetlenséget hoz.
Máté ír erről (Máté 6:24) "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy gyűlöli az egyiket, és szereti a másikat, vagy ragaszkodik az egyikhez, és megveti a másikat. Nem szolgálhatsz Istennek és a mammonnak!"

1. A tudomány és a racionalizmus logikus magyarázatokat és empirikus bizonyítékokat kínál, míg a hitet mint irracionálisat elutasítják. Az eredmény az emberi aggodalmak és az egzisztenciális kérdések elvesztése.
2. Ideológiák és politikai rendszerek, mint például a marxizmus, a nacionalizmus vagy a szekuláris humanizmus - az embernek az erkölcs és a haladás mércéjeként való felfogása, isten vagy vallási kinyilatkoztatás nélkül - a vallásos hit helyébe lépnek, miközben az állam vagy a párt átveszi az isten szerepét, ahogyan az a totalitárius rendszerekben vagy a túlzó ideológiákban történik.
   A Paslmist ír erről a Zsoltárok 146:3 apt "Ne támaszkodjatok fejedelmekre, embergyermekre, akikkel nincs üdvösség!"
3. A technológia és a haladásba vetett hit azt sugallja, hogy a digitalizáció, a mesterséges intelligencia és a transzhumanizmus javíthat az embereken. Még a halhatatlanságra és az örök fiatalságra is törekednek.
4. Az önmegvalósítás és az ezotéria az "Isten önmagában való megtalálását" propagálja, az ember önmagát emeli a középpontba, vagy ahogyan a Timóteus 3:2-4 fogalmazza "Mert az emberek önimádók lesznek, pénzimádók, hencegők, gőgösök, káromlók, szülőkkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, 3 szeretetlenek, megbocsátatlanok, rágalmazók, féktelenek, erőszakosak, a jó ellenségei, 4 árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; jobban szeretik az élvezeteket, mint Istent;„.

Ezek a helyettesítő formák gyakran csak látszólagos kielégülést nyújtanak, és nem vezetnek mélyebb, tartós beteljesedéshez. Végső soron az emberek visszazuhannak önmagukra, és egzisztenciálisan kielégítetlenek maradnak.

Az új megértés lehetősége

Ahelyett, hogy Istent anyagi vagy ideológiai dolgokkal helyettesítené, az ember összekapcsolhatná a tudományt és a hitet, mert a tudomány tudást nyújthat a teremtésről, de nem tud választ adni a végső értelmet érintő kérdésekre.
Az emberek alázattal tudták használni az anyagi javakat. A gazdagság önmagában nem rossz, ha Isten módján használják.
Az ember egyesítheti az individualizmust a közösséggel, amennyiben az önmegvalósítás nem egoizmushoz, hanem a másokkal való szeretetteljes kapcsolathoz vezet.

Máté így foglalja össze Máté 22:37-39 a következőképpen foglalható össze: "És Jézus ezt mondta neki: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből". Ez az első és legnagyobb parancsolat. A második pedig ehhez hasonlítható: 'Szeresd felebarátodat, mint önmagadat'"."

És János megerősíti (János 14:6) "Jézus így szólt hozzá: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam!"

Isten nem ellenzi a fejlődést, a jólétet vagy a tudást, de ezek nem vehetik át az Ő helyét.
Az egészséges szintézis nem Isten helyettesítését jelenti, hanem azt, hogy elismerjük őt a bölcsesség, a szeretet és az igazság forrásaként.

Exkurzus - Törekvés a kiteljesedésre

Egy ambiciózus fiatalember, aki már korán kitűzött magának egy világos célt: sikeres akart lenni. Gyermekként gyakran látta, hogy a családja anyagilag küszködik, és megfogadta, hogy egy nap jobb életet fog élni. Ezért keményen dolgozott, kitűnő eredménnyel diplomázott, és megkapta az áhított állást egy neves vállalatnál. Sikerült neki!

A munkája hamarosan élete középpontjává vált. Állandóan elérhető volt, gyakran késő éjszakáig dolgozott, és minden energiáját a karrierjébe fektette. A felettesek elismerése, a magas prémiumok és az előléptetés kilátásba helyezése azt az érzést adta neki, hogy jó úton jár. A barátokat és a családot egyre inkább elhanyagolta. Azt mondta magának, hogy majd később lesz ideje rájuk... amikor már elérte a célját.

Mert úgy gondolta, hogy egyszerűen még nem ért el eleget. Ha egyszer megkapja a következő fizetésemelést vagy a következő előléptetést, akkor(!) végre boldognak, biztonságosnak és teljesnek fogja érezni magát. De minden alkalommal, amikor elérte valamelyik célját, az elégedettség csak rövid ideig tartott, mielőtt újra a következő célnak vetette magát. A gondolat, hogy magasabbra és messzebbre juthat, a markában tartotta.

Egy nap véletlenül találkozott egy régi barátjával, aki korábban ugyanolyan ambiciózus volt, de jelentősen megváltozott. Most nyugodtnak, lazának, sőt elégedettnek és kiteljesedettnek tűnt. Ezért megkérdezte tőle: "Hogyan tudsz ilyen elégedett lenni? Mindenem megvan, amire mindig is vágytam, de mégis mindig hiányzik valami. És ezért egyik csúcsról a másikra kergetőzöm, csak magasabbra, messzebbre ...".

Barátja tudálékosan elmosolyodott; elvégre korábban sem volt ez másképp nála. Így válaszolt: "Régebben én is úgy gondolkodtam, mint te. A sikeremet tettem istenemmé. De aztán rájöttem, hogy ezen a világon semmi sem teljesíthet ki igazán, hacsak nem maga az Isten."

Erre egyáltalán nem számított. Biztosan nem lett keresztény? Első reakciója ezért érthető módon az elutasítás volt. Elvégre nem volt különösebben hívő ember, és a vallást azoknak nyújtott támasznak tekintette, akik nem tudtak egyedül boldogulni.
De barátja szavai nem hagyták elmenni. Azon tűnődött, vajon az egyre több sikerre és elismerésre való törekvése nem helyettesíti-e valójában valami értelmesebbet, valami mélyebbet?

Ha már akkor ismerte volna a Biblia tartalmát, akkor valószínűleg 2Mózes 20:3 amelyben az áll, hogy "Ne legyenek más isteneid előttem!". Hm, valahogy aranyborjút csinált a sikeréből és a felettesei és kollégái elismeréséből.
Vagy a Máté 6:19-21 "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda pusztít, és ahol a tolvajok ásnak és lopnak. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem rontja meg, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.". Igen, a pénz és az előléptetések váltak a kincseivé, a szíve ezeken függött. De minden egyes pénzkivétellel a számlájáról a kincs elolvadt, és pótolni kellett. Tehát irány a következő csúcs, igaz?

Egy este, amikor Paul a luxuslakásában ült, kinézett a város látóhatárára, és megkérdezte magától: Valóban arra irányítottam-e az életemet, ami számít? Vagy csak egy üres álmot kergettem?

Intenzívebben kezdte tanulmányozni a hitet, olvasta a Bibliát, és végül templomba járt. Életében először jött rá, hogy az elismerés és a siker keresése csak helyettesíti azt, amire a lelkének igazán szüksége van: az Istennel való közvetlen kapcsolatot.

Lassan kezdett megváltozni az élete. Tudatosan határokat szabott a munkájában, időt szakított a családjára és a barátaira, és elkezdte értékét nem csak a szakmai sikerben mérni. Ehelyett mélyebb beteljesülést talált abban, hogy beengedte Istent az életébe, átadta azt neki, és követte az Ő útját.

Rájött, hogy a világon semmi, sem a pénz, sem a siker, sem az elismerés nem töltheti be a szívében tátongó űrt. Mindezek alatt az évek alatt "Isten pótlékát" kereste, de csak amikor Istenhez fordult, találta meg azt a békét, amelyre mindig is vágyott, és amelyet a barátjában, mint hús-vér példaképben látott.