Tapasztald meg Isten vezetését

Olvasási idő 8 percek

Frissítve - február 9, 2025

Tapasztald meg Isten vezetését! Azok, akik "valóban" hívők, olyan figyelemre méltó tapasztalatokról tudnak beszámolni, amelyek valóban szó szerint elképedve, hitetlenkedve hagynak bennünket.

Azok, akik kevésbé "aktívak" a hitükben, inkább szkeptikusan állnak az egészhez, mert ha hagyom, hogy Isten vezessen, akkor le kell adnom a kormányrudat, nem igaz? És különben is, végül is én akarok a magam ura lenni!
És különben is: lehet, hogy egyáltalán nem tetszenek az Ő útjai?

Nos, dilemma, nem igaz? - Nos, semmi nem kockáztat, semmi nem nyer. Régi mondás, de ma is ugyanolyan érvényes, mint valaha.

És most?

Nézzük meg, hogyan teremtett minket Isten: A gondolkodás, a döntéshozatal, a jó és a rossz megkülönböztetése, a jó és a rossz közötti különbségtétel képessége ...

Nos, tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz, gondolkodni is tudunk, de MIT gondolunk? Nos, amit én akarok, ÉN! De hogy ennek van-e értelme és célszerű-e számomra, az általában csak utólag derül ki. Igen, így van: Utólag mindig okosabb vagy!

Rendben. Ha Isten mindentudó, akkor azt is tudja, hogy mi lesz a vége, ha azt teszem, amit akarok, igaz? Nos, rendben. De ha akarok valamit, amiről - tulajdonképpen - pontosan tudom, hogy nem az Ő akarata, de mégis megteszem, akkor nem lehet, hogy Ő megért engem és a vágyamat? Igaz, hogy megérti, de vajon jóváhagyja-e?

Mindazonáltal Ő megengedi, ha másképp döntesz, az Ő akarata (szava ...) ellenére. Miért? Pontosan azért, mert nem vagy bábu. Hú, mázlista vagy! Vagy mégsem?

Valakinek mindig fekete képet kell festeni! - Nem, nincs szerencséd, legfeljebb a vágyadat elégítették ki egyelőre. Mert a tetteid következményei még váratnak magukra ...

És mi a helyzet Isten vezetésével?

Mosolyogj, megtapasztaltad abban a pillanatban, amikor - valójában - tudtad, hogy a terved nem felel meg az Ő akaratának. És mindezt imádkozás nélkül.

Sajnos nem mindig fordul elő, hogy valaki hangosan és jól hallhatóan azt mondja: "Ne csináld ezt!", és nem is jelenik meg hirtelen a híres cetli a kávéscsészéd mellett, amelyre jól olvashatóan rá van írva a "Nem".

Mindazonáltal volt lehetőséged arra, hogy meghallgasd a "tényleges", a belső hangot. Másképp döntöttél, és együtt kell élned a döntésed következményeivel.

De ha Ő tudta, hogy ez nem jó nekem, akkor bizonyára meg tudott volna állítani.

Igaz, megtehette volna, és néha meg is teszi, de nem mindig. Talán a döntésed következményei segítenek a jövőben, ezért engedi, hogy azt tedd, amit akarsz.

Miért?

Igen, gyakran feltesszük magunknak a kérdést, hogy miért. Én is.

Az ügyfélhez való indulásom időpontja már előrehaladottabb volt a tervezettnél. Aztán jön egy másik hívás, és újabb öt percig várakoztat.

Most azt mondhatja az olvasó, hogy mi az az öt perc, még egy kicsit a gázpedálon, és akkor majd behozod a lemaradást! Ezt mondtam akkor magamnak, bepattantam a kocsiba és elindultunk, kicsit gyorsabban, mint ahogyan szabadott volna, de az autópálya közel volt, és 70 km/h volt amúgy is megengedett, micsoda szerencse!

Ki az autópálya-felhajtóra, és - taposs a gázra! De ahogy az lenni szokott, ha sietsz, a következő dugó sosincs messze. Így volt ez most is. Már messziről láttam az előttem haladó járművek féklámpáit és vészvillogóit. Nem éppen a legbecsületesebb szavakkal a számon, legalábbis gondolatban, fékeztem és megálltam, még mindig reménykedve, hogy az álló járművek újra elindulnak. Ott álltam tehát, és néztem, ahogy az idő múlik. De még a gázpedálra tett ideges lábam sem tudott változtatni a helyzeten.

Miután a dugó kezdett felszabadulni, láttam, hogy a balesetet szenvedett járművek az előzési sávból a leállósávra manővereztek. Egyáltalán nem néztek ki jól. Rendőrség, tűzoltóság, mentők, a teljes program.

Az olvasó talán már kitalálta: igen, ha a tervezett időpontban indultam volna el otthonról, akkor szinte biztosan a leállósávon parkoló járművek helyére kerültem volna, esetleg én is az lettem volna, akit a mentőautóval ingyen elvittek volna. Öt perc, ami élet és halál között dönthetett volna ...

Isten vezetése? Akkoriban még nem voltam erről meggyőződve, bár titokban - valójában ... - azt mondtam magamban: "Ha korábban elmenekültem volna, valószínűleg én kerültem volna a helyükbe ...".

Más szóval: még ha nem is vagy "hívő", Isten akkor is tartja a kezét feletted. Azóta már nem bosszankodom, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, mert akkor azt mondom magamban: Ki tudja, mire jó! - Mai szemmel nézve tudom(!), hogy Neki volt benne keze. És őszintén szólva? Ez egy rendkívül megnyugtató érzés!

Venture

Ha Isten vezetését akarod merészelni, akkor hagyd, hogy Ő vegye át a kormányrudat! Ő jól fogja csinálni, mondja a Biblia a Zsoltárok 37:5-ben. "Bízd az Úrra utadat, és reménykedj benne, ő majd jól teszi."
A "jól" azt jelenti, hogy "csináld jól", de nem azt, hogy "Ő majd megcsinálja, én meg hátradőlök és pihenek...".

Ez nem mindenkinek tetszik. Tudom, tudom. Ezt én is megerősíthetem. Nem hiszem, hogy van olyan, aki ne tapasztalta volna meg. És sajnos hosszú az út ahhoz, hogy ezt felismerjük.
Gyakran gondolok Mózes 40 éves sivatagi vándorlására. Ezért határoztam el, hogy nem követem olyan sokáig az akaratomat, és jobban hallgatok a megérzéseimre.

Ez volt az első lépés. A második lépés az volt, hogy megszelídítsem a türelmetlenségemet: Ha ő ilyen sokáig tart, akkor majd én megcsinálom! Nem jó ötlet. Még egy kör a sivatagban. A harmadik lépés az volt, hogy átadtam magam Istennek, hűen a szavamhoz. 1 Péter 5:7 "Minden gondotokat vessétek rá, mert ő gondoskodik rólatok." "Én nem tehetek többet, TE tedd meg - mindegy, hogyan, mikor és mit, de tedd meg!"
Ezt senkinek sem kívánom - de az ember annyira büszke és makacs, hogy néha tényleg egészen le kell mennie, hogy - végre - hagyja, hogy Isten vegye át a kormányrudat.

A helyzet emlékeztetett a Máté 14, 22-33: Jézus a parton maradt, hogy imádkozzon. Péter és a tanítványok elindultak a tó túlpartjára. Vihar támadt, és bajba kerültek.
Amikor meglátták Jézust a vízen át feléjük sétálni, érthető módon nem hittek a szemüknek, és azt hitték, hogy szellemet látnak. Jézus azonban odaszólt nekik, hogy ne féljenek, ő volt az.
Nagyszerű, sok mondanivalója van! Nem áll nyakig a vízben! Élénken el tudom képzelni, akár én is lehettem volna.

Péter, akinek nem tetszett az egész, biztosra akar menni, és visszaszól: "Uram, ha valóban te vagy az, akkor parancsold meg nekem, hogy jöjjek hozzád a vízen!". Jézus azt válaszolja: "Gyere ide!"
És mit tesz Péter? Próbára teszi magát, kiszáll a csónakból, és átsétál a tomboló hullámokon Jézushoz. Amikor odaér, megijed, mert rájön, hogy valóban a vízen jár, és azonnal elsüllyed, és félelmében segítségért kiált.

Számomra a példa úgy illett, mint a kesztyű! És attól a pillanattól kezdve megkaptam a békét, a bizalmat, a bizonyosságot - Istentől. És minden túlzás nélkül képes voltam arra, hogy a problémáimat az Ő lábai elé dobjam, és azt tegyem, amit "jónak éreztem". Olyan volt, mintha vízen járnék anélkül, hogy elsüllyednék.

De a süllyedés pillanata időről időre utol is érhet. Amikor azt gondolod, hogy "Na, ez remekül megy!", a saját önbizalmad teret nyer, és egészen észrevétlenül kezded újra átvenni a kormányrudat, akkor gyorsan visszahúz a földre. Hála Istennek!

Exkurzus - A helyes döntés

Projektmenedzser egy közepes méretű vállalatnál, 32 éves. Állandó munkahelye van, jó fizetése, tulajdonképpen eléggé biztonságban érzi magát a karrierjében, de hiányzik belőle a kiteljesedés, az élet értelme. Mindenhol monotonitás uralkodik, a munkahelyén, a szabadidejében, az az érzése, hogy a tehetségét nem használja ki megfelelően, és hogy nincs értelme a munkájának. Ez a mindenre kiterjedő elégedetlenség terheli, de fél a változástól is, mert az ismert rossz jobb, mint az ismeretlen boldogság, újra és újra.

Hívő, és rendszeresen jár istentiszteletekre. Hite fontos erőforrás számára. Az elmúlt hetekben egyre inkább belső hívást érzett arra, hogy változtasson valamin. Úgy érzi, hogy Isten új irányba vezeti őt, de nem tudja, hogy valóban van-e bátorsága feladni biztos állását, hogy kipróbáljon valami újat. Azon tűnődik, hogy ez valóban Isten vezetése-e, vagy csak a saját gondolatainak szeszélye.

A tisztánlátás keresése

Egy este, egy hosszú munkanap után különösen nyugtalannak érzi magát. Elhatározza, hogy aggodalmait és bizonytalanságát imában Isten elé viszi. Így hát csendben leül az íróasztalához, lehunyja a szemét, és szíve legmélyéről szól: "Istenem, nem tudom, mit tegyek. Úgy érzem, hogy tépelődöm és szakadozom. Szeretném érezni a Te vezetésedet. Kérlek, segíts, hogy megtaláljam a helyes utat".

Arra kéri Istent, hogy adjon neki világosságot és bátorságot, hogy bízzon az ő vezetésében, még akkor is, ha az út tisztázatlannak tűnik, és nincs valahol megírva, hogy ezt vagy azt tedd.

Ahogy imádkozik, fokozatosan nyugodtabbnak és biztonságosabbnak érzi magát, mintha egy meleg, szerető jelenlét ölelné körül. De tudja, hogy nem mindig könnyű meghallani Isten hangját, és hogy gyakran inkább finom jelek vezetik őt.

Váratlan találkozás

Másnap reggel elmegy egy kávézóba, hogy beszélgessen egy jó barátjával. Mostanában ritkán látta a barátját. Most spontán megbeszélték, hogy találkoznak egy kávéra. A beszélgetés során elmondja neki a munkahelyi kételyeit és elégedetlenségét. Arról is beszél, hogy úgy érzi, talán munkahelyet kellene váltania, vagy új irányt kellene vennie, de nem tudja, hogy ez a helyes lépés-e.

Barátja figyelmesen hallgatja, majd olyasmit mond, ami meglepi: "Tudod, nemrég beszéltem egy nővel, aki hasonló váltást hajtott végre. Otthagyott egy biztos állást, hogy a művészet iránti szenvedélyének hódolhasson. Azt mondta, soha nem gondolta volna, hogy megteheti ezt a lépést, de amikor úgy döntött, hogy követi a szívét, hirtelen annyi ajtó nyílt meg előtte, hogy elámult. Szerintem talán jobban kellene hallgatnod a szívedre. Talán Isten ebbe az irányba vezet téged."

Anna ebben a pillanatban különösen meghatottnak érzi magát. Az az érzése, hogy a barátnője nemcsak a saját véleményét fejezi ki ebben a beszélgetésben, hanem ezek a szavak valahogy pontosan azt tükrözik, amit ő is érzett már magában. Azt az érzést, hogy nincs egyedül, és hogy Isten szól hozzá ezen a váratlan találkozáson keresztül.

A döntés

Néhány nappal később konkrét döntés előtt áll: Egy cég, amelyhez néhány hónapja jelentkezett, lehetőséget kínál neki, hogy egy új munkát vállaljon projektvezetőként, egy teljesen más iparágban, amely szintén nagyon érdekli. Az állás azonban kockázatos lenne, mivel változást jelentene, és kezdetben kevesebb biztonsággal és alacsonyabb fizetéssel kezdene. Ugyanakkor azonban úgy érzi, hogy ez a pozíció jobban kihasználná a tehetségét, és ott több értelmet találna a munkájában.

Ahogy szembesül az állásajánlatokkal, elszakad. Azon gondolkodik, hogy vállalja-e a kockázatot, vagy jobb lenne-e, ha maradna a biztonságos, megszokott munkahelyén. Eszébe jut az imája és a Máriával folytatott beszélgetés, és mélyen belül érzi, hogy ez a változás nem csak egy karrierdöntés, hanem egy olyan döntés, amely közelebb hozza őt önmagához is. A döntésével kapcsolatos belső békét egyfajta megerősítésként éli meg, hogy jó úton jár.

Isten vezetése

A végső döntés napján azért imádkozik, hogy tisztán lássa döntését. A másnapi istentiszteleten a prédikáció középpontjában az Isten vezetésébe vetett bizalom áll, a hit fontossága még bizonytalan időkben is, és hogy Isten nemcsak az élet nagy döntéseiben vezet minket, hanem az apró pillanatokban is, amikor rá hallgatunk.
Ezek a szavak mélyen belülről szólnak hozzá, és rájön, hogy nem kell mindent egyedül eldöntenie, mert Isten ott van, hogy vezesse őt, még akkor is, ha az út nem mindig egyenes, hanem néhány kitérővel jár.

Ezzel a belső megerősítéssel Anna végül hétfőn meghozza a döntést, hogy elfogadja az új állást. Úgy érzi, hogy Isten vezeti, és tudja, hogy nemcsak saját kezdeményezésére hozza meg ezt a döntést, hanem azért is, mert úgy érzi, hogy Isten ezt az utat tervezte számára.

Következtetés

Isten vezetése egyénileg különböző módon tapasztalható, de mindig a megfelelő időben és a megfelelő módon mindenki számára!

Merj kilépni a komfortzónádból, bízd rá az életedet, és hagyd, hogy meglepődj az élet gazdagságán, amely hirtelen megnyílik előtted. Ez több, mint amire szükséged van, több, mint amit valaha is ki tudtál volna dolgozni magadnak, több, mint amit el tudsz képzelni!