Ugrás a tartalomra

Elég jó vagyok?

Olvasási idő 6 percek

Frissítve - február 9, 2025

A "Elég jó vagyok-e..." kérdést valószínűleg mindenki felteszi magának az életben. Valószínűleg ez az egyik legmélyebb kérdés, amit felteszünk magunknak. Kihat az önbecsülésünkre, a másokkal való kapcsolatunkra és az Istennel való kapcsolatunkra.

A válasz keresése arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk erősségeinken és gyengeségeinken, erkölcsi normáinkon és életcélunkon. Bibliai szempontból ez a kérdés meghívást kínál arra, hogy emberségünket Isten rólunk alkotott képével összefüggésben vizsgáljuk meg.

A tanúsítvány

Mielőtt analitikusan megvizsgálnánk a témát, kezdjük egy epizóddal az életemből, mert ez a kérdés korántsem idegen tőlem sem:

Fiatalkoromat minden bizonnyal jó szándékú tiltások és anyám megkerülhetetlenül túlbuzgó vágya jellemezte, hogy "legyen belőlem valami". Egy jogi doktorátus jó lenne, de egy orvosi doktorátus is tökéletesen elfogadható volt. Miután a humanista gimnáziumban a latin, angol és francia idegen nyelvekből szerzett jegyeim anyám szemszögéből nézve sok kívánnivalót hagytak maguk után, és semmiképpen sem feleltek meg az akkori numerus claususnak, így a doktori címről szőtt álom örökre elszállt, de a technika iránti érdeklődésem legalább a Dipl. Ing. megszerzésének homályos valószínűségét kínálta, ezt a célt vehemensen követtem. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás volt a napirend - még a szünidőben is.

Egyik nyáron három hétre Ausztriába készültünk nyaralni, és a jelentés miatt nem gondoltam, hogy lesz időnk gyakorolni. Így hát szereztem magamnak két műanyag zacskót, és a beszámolót szépen elhelyeztem két kartonpapír hátlapú írótömb közé, beletettem az első zacskóba, a második zacskót pedig ráhelyeztem, hogy a nedvesség ne tudjon behatolni.
A hazafelé vezető úton egy magas kovácsoltvas kerítés mögött volt egy telek, nagy, alig használt kerttel. Rengeteg levél borította a laza talajt. Ideális búvóhely. Gyorsan félretoltam a leveleket és a felső talajréteget, a zavaró tárgyat elástam a zsákokba, letakartam levelekkel, és kész.
Előzetesen persze beoltattam azokat az osztálytársaimat, hátha anyukám megkérdezi, ha nem kaptuk meg az igazolásokat, hogy ők is ugyanazt az információt adják.

Hazaérve az első kérdés a várakozásnak megfelelően a következő volt: "És ...?", majd a válaszom: "Semmi, csak az ünnepek után kapjuk meg!". Anyukám láthatóan bosszús és hitetlenkedő arckifejezéssel: "Ezt te magad sem hiszed el!". Mire én a lehető legnagyobb higgadtsággal és a legcsekélyebb pirulást is elkerülve válaszoltam: "Felhívhatod a többieket ...".

Nem hívott - a gyakorlatmentes nyaralás megmenekült! De milyen áron!

Néhány héttel a hirtelen és beláthatatlan halála előtt egy esti beszélgetés során azt mondta nekem, hogy valószínűleg sok mindent rosszul csinált a nevelésem során. A válaszom az volt: "Semmit sem csináltál rosszul, még akkor sem, ha később szívesen felülvizsgálta volna néhány döntését, és másképp hozta volna meg. Az normális, hogy a jelenlegi tudásszinted alapján hozol döntéseket, de utólag, a további tapasztalataidat figyelembe véve más következtetésre jutsz. Aligha fog bárki is szándékosan a jobb belátása ellenére cselekedni, különösen nem a szülők, akik általában a gyermek érdekeit tartják szem előtt.

Ezzel a párbeszéddel sokkal kellemesebbé és kommunikatívabbá tehette volna életünk jó harminc évét, ha sokkal korábban hagyja, hogy ez megtörténjen. De hát, van, amihez idő kell, csak kívánatos lenne ezt a felismerést minél előbb belsővé tenni, és nem várni a vége előtt nem sokkal.

A skála

Mi a mi mércénk, ami meghatározza, hogy elég jók vagyunk-e vagy sem?

a világi ...

Társadalmunkban az "elég jó" gyakran külső kritériumok alapján mérik: Siker, szépség, teljesítmény, elismerés. Sokan úgy érzik, hogy nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak. Akik nem tudnak lépést tartani, gyorsan kisebbrendűnek érzik magukat.

Ezek az elvárások azonban gyakran elérhetetlenek, és a tökéletességre való végtelen törekvéshez vezethetnek. Ez olyan belső nyomást hoz létre, amely elhomályosíthatja az ember valódi értékét.

... és az isteni

A Biblia gyökeresen más perspektívát kínál. Középpontjában Isten feltétel nélküli szeretetének üzenete áll. A oldalon Zsoltárok 139:14 (Schlachter) azt mondja: "Hálát adok neked, hogy csodálatos és csodálatos módon vagyok teremtve; csodálatosak a te műveid, és lelkem jól felismeri ezt!
Ezek a szavak arra emlékeztetnek bennünket, hogy értékünk nem a teljesítményünktől vagy más emberektől függ, hanem attól, hogy Isten teremtményei vagyunk.

Ezzel az üzenettel az Újszövetségben is találkozunk. Jézus Krisztus nem azért jött, hogy tökéletes embereket, hanem bűnösöket hívjon (vö. Lukács 5:32 (Mészáros) - "Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem a bűnösöket hívjam megtérésre.").

A levélben a Rómaiak (3,23-24 (Schlachter)) Pál összefoglalja ezt az igazságot:
"Mert mindnyájan vétkeztek és elmaradnak Isten dicsőségétől, és megigazulnak az ő kegyelme által ingyen a Krisztus Jézusban való megváltás által."
Isten nem a tetteink miatt szeret minket, hanem a tökéletlenségeink ellenére. A kereszt annak a jele, hogy úgy fogad el minket, ahogy vagyunk!

Feszültségi terület - bűn és kegyelem

A Biblia egyik fontos pontja annak beismerése, hogy mi emberek nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy a magunk erejéből Isten elé álljunk.

Ez az igazság elsőre lesújtónak tűnhet. De Isten kegyelmére mutat rá bennünket. A oldalon 2 Korinthus 12:9 (Schlachter) mondja Isten Pálnak: "Ő pedig azt mondta nekem: 'Elég legyen neked az én kegyelmem..“
Ez a kijelentés megfordítja az emberi normákat: Éppen a mi gyengeségünkben, hibáinkban és hiányosságainkban mutatkozik meg Isten nagysága és szeretete.

Szabadság

Amikor hagyjuk, hogy Isten szeretete vezessen minket, megváltozik a magunkról alkotott képünk. Rájöhetünk, hogy nem a tökéletességről van szó, hanem arról, hogy Istenbe vetett bizalommal éljünk. A Biblia arra hív minket, hogy identitásunkat ne világi mércékben, hanem Krisztusban keressük (vö. Galata 2:20 (Mészáros) - "Krisztussal együtt megfeszíttettem, és most már élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most testben élek, azt az Isten Fiába vetett hit által élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem."). Ez mély belső szabadsághoz vezet.

Ugyanakkor világossá válik, hogy Isten szemében az "elég jó" nem jelenti azt, hogy passzívak vagyunk. Inkább arra kapunk meghívást, hogy fejlesszük adottságainkat és szolgáljunk másokat. A oldalon. Mikeás 6:8 (Schalchter) azt mondja:
"Megmondták neked,[5] Ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Mi mást, mint hogy helyesen cselekedj, szeress és alázatosan járj Isteneddel?"
Itt válik világossá, hogy életünknek olyan értelme van, amely túlmutat azon a kérdésen, hogy "elégségesek" vagyunk-e. Az odaadásról, a szeretetről és az Istennel való közösségről szól.

Impulzusok

Gyakorolja az önelfogadást: Fogadd el magad, mint Isten által teremtett és szeretett lényt. Tanulj meg türelmesnek lenni a gyengeségeiddel szemben.

Fogadd el Isten kegyelmét: Imádkozz és köszönd meg Istennek az Ő szeretetét, amely független a teljesítményedtől.

Vegyünk egy másik perspektívát: Kérdezd meg magadtól, hogyan tekint Isten az életedre, ahelyett, hogy hagynád, hogy külső normák határozzanak meg téged.

A hitben való növekedés: Keresse a lehetőségeket arra, hogy elmélyítse az Istennel való kapcsolatát, például a Biblia olvasása, az imádság vagy a más hívőkkel való közösség révén.

Exkurzus - Önkételkedés

Fiatal tanárnő volt, aki szenvedélyesen szerette a szakmáját. Nemcsak tudást akart átadni a diákjainak, hanem olyan értékeket is, mint a tisztelet, az őszinteség és az önbizalom. Ám erőfeszítései ellenére mindig az volt az érzése, hogy nem elég jó.

Minden nap ugyanazokat a kérdéseket tette fel magának: "Tényleg jól végzem a munkámat? Megérdemlem ezt a munkát? Tanultak-e egyáltalán valamit tőlem a tanítványaim?" Különösen akkor kételkedett magában, amikor egy óra nem úgy sikerült, ahogyan eltervezte, vagy amikor egy kollégája kritizálta.

Látta a kollégáját, aki úgy tűnt, hogy minden diákot könnyedén motivál. Az órái izgalmasak voltak, a tanulók minden szaván csüngtek, és a szülőktől rengeteg dicséretet kapott. Ezért azt kérdezte magától: "Miért ne lehetnék én is ilyen? Miért nem vagyok ilyen jó?"

A magánéletében is érezte a nyomást. A közösségi médiában olyan barátokat látott, akiknél úgy tűnt, mindent kézben tartanak, a tökéletes karriert, a boldog párkapcsolatot, a kiteljesedett életet, a hihetetlenül szép nyaralásokat. Minden alkalommal, amikor ezeket a képeket látta, egyre inkább erősödött benne a gondolat: "Én nem vagyok elég".

Egy nap, egy fárasztó hét után, kimerülten ült le az iskola udvarán egy padra. Egy diák az osztályából odament hozzá, és félénken azt mondta: "Csak meg akartam köszönni. Neked köszönhetően újra hiszek magamban. Régebben azt hittem, hogy hülye vagyok, de te megmutattad nekem, hogy képes vagyok rá!".

Elakadt a szava. Hogy jutott el idáig? Ő csak középszerű volt! De ennek a tanítványnak a szemében ő tette A különbséget.

Este a Bibliát olvasta, és rábukkant a Ézsaiás 43:1És most így szól az Úr, aki teremtett téged, Jákób, és aki formált téged, Izrael: Ne félj, mert én megváltottalak téged! Neveden szólítottalak, az enyém vagy.
És aztán, mintha további megerősítésre lett volna szüksége, rábukkant a 2 Korinthus 12:9Ő pedig így szólt hozzám: "Elég legyen neked az én kegyelmem, mert az én erőm a gyengeségben tökéletesedik. Ezért inkább gyengeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.„.

Rájött, hogy eddig csak a saját gyengeségeire koncentrált, ahelyett, hogy látta volna, mire képes. Most már megértette, hogy nem arról van szó, hogy tökéletesnek kell lenni, hanem arról, hogy a legjobbat kell nyújtani, és bízni abban, hogy Isten megáldja a - vélhetően - keveset is.

Attól a naptól kezdve kezdett rájönni, hogy nem az önmagának felállított tökéletességre, a tantervhez való szigorú, apró részletekig menő ragaszkodásra érdemes törekedni, hanem Isten tetszésére és az Ő útjaira. Arra összpontosított, hogy megtegye, amit tud, a többit pedig Istenre bízza.

Következtetés

Az "Elég jó vagyok-e?" kérdés végső soron egy felhívás arra, hogy saját identitásunkat Isten szeretetének fényében lássuk. A Biblia megmutatja nekünk, hogy értékünket nem a külső siker vagy tökéletesség méri, hanem Isten kegyelme és szeretete.

Ebben az igazságban nemcsak vigasztalást találunk, hanem szabadságot és bátorítást is, hogy bizalommal alakítsuk életünket. Isten azt mondja mindannyiunknak: "Elég vagy, mert szeretlek."

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hu_HUHungarian